Szociális gazdaság

A szociális gazdaság egy gazdasági szektor, amely a makroökonómia hiányosságaira válaszul létrejött fogalom. A hagyományos munkaerő-piaci politikákban hátrányos helyzetűnek tekintett emberek integrálása a célja.

A szociális gazdaság meghatározására a Köztulajdonú, Szociális és Szövetkezeti Gazdaság Nemzetközi Kutató- és Tájékoztatóközpontja (CIRIEC) 2007 novemberében az alábbi megfogalmazást javasolta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére:

Azon magán jellegű, formális keretek között szervezett vállalkozások csoportja, melyek döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkeznek, és amelyeket tagjaik szükségleteinek piacon keresztül, áruk előállítása, szolgáltatásnyújtás, illetve biztosítás és finanszírozás nyújtása révén történő kielégítése érdekében hoztak létre, továbbá amelyek esetében a döntéshozatal, valamint bárminemű nyereség és többlet tagok közötti elosztása nem kapcsolódik közvetlenül a tagok által befektetett tőkéhez, illetve befizetett díjhoz, és amelyek esetében minden tag egy szavazattal rendelkezik. A szociális gazdaság továbbá magában foglal olyan magán jellegű, formális keretek között szervezett, döntéshozatali szabadsággal és önkéntes tagsággal rendelkező szervezeteket, amelyek nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtanak háztartások részére, és amelyeknek esetleges nyereségtöbbletét nem sajátíthatják ki az őket létrehozó, ellenőrző vagy finanszírozó pénzügyi szereplők.

A szociális gazdaságot a közösségi-, önkéntes- és szociális vállalkozási szektor gazdasági aktivitása jelenti. A gazdasági aktivitás – mint minden más gazdasági szektorban – foglalkoztatást, pénzügyi tranzakciókat, vagyongazdálkodást, nyugdíjügyeket, kereskedelmet stb. jelent.

 

Szociális gazdaság kialakulásának okai

A szociális gazdaságot életre hívó folyamatok középpontjában a szűkülő munkavolumen áll, amely tartósan és széles körben rekeszti ki a munkaerő-piacról a munkavállalókat. Erre a hagyományos munkaerő-piaci politikák nem kínálnak megoldást, mert okai a gazdaság jelenlegi működésének sajátosságaiban rejlenek. Nevezetesen: abban, hogy a gazdaság alapvető célja napjainkban nem a szükségletek kielégítése, hanem a profit maximalizálása. Ez az „önmagáért való cél” megakadályozza, hogy a munka a társadalmi integráció széles körben érvényesülő formája lehessen.

Szükség van tehát egy olyan, alulról építkező alternatív gazdaságra, amelynek céljai hosszú távra mutatnak, s a haszonmaximalizálással szemben más alapértékeket követnek. Erre keresleti oldalon is megvan az igény, hiszen számos területen az informális és fekete gazdaság, valamint a fizetetlen házimunkák pótolják a hiányzó szolgáltatásokat. Ezekkel szemben is alternatívát jelent a szociális gazdaság.

 

Szociális gazdaság fogalma:

Olyan kezdeményezéseket sorolunk ide, amelyek célja a nehezen elhelyezhető emberek integrálása a munka világába, foglalkoztatást, szakmai tudásuk fejlesztését és tanácsadást kínálva számukra. Emellett általános jellemzőjük, hogy:
– lokális szinten működnek, a köz- és a piaci szektor között,
– a magánszféra és a közintézmények által kielégítetlenül hagyott helyi szükségletekre reagálnak, –
új munkahelyeket teremtenek,
– jövedelmet generálnak, és az a céljuk, hogy idővel önfinanszírozóvá váljanak, –
a bevételeik között a magánfinanszírozás is megjelenik,
– végül célcsoportjukba tartoznak a tartós munkanélküliek, az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő pályakezdő fiatalok, a gondozási kötelezettséggel terhelt nők, az idős és fogyatékossággal élő emberek, és más, társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködő személyek.

 

Szociális gazdaság keretében felvállalt tevékenységek

Hogy konkrétan milyen tevékenységekről van szó a szociális gazdaságban, az mindenkor attól függ, miből tevődik össze egy adott ország szolgáltatási struktúrája, mi jellemzi a lakosság életmódját és az adórendszert.

Az EU fehér könyve a növekedésről, versenyképességről és foglalkoztatásról példaszerűen a következőket említi:
a./ Személyi szolgáltatások − otthoni segítség idős és testileg vagy szellemileg fogyatékos embereknek − háztartási alkalmazotti munkák: főzés, mosás, vasalás, takarítás − gyermekfelügyelet− tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálása, a problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése − lakóházak őrzése, portaszolgálat − vidéki, vagy a város-központoktól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése − főzött étel, vásárolt áruk házhoz szállítása

b./ Audiovizuális szolgáltatások, új információs és kommunikációs technikák bevezetése

c./ Szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés

d./ A környezet gondozása − elöregedett épületek felújítása, komfortosítása, őrzése − helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele (pl. mozgás-korlátozottak számára is) − céltaxi-járatok üzemeltetése vidéki településeken belül és között − szelektív hulladék-gyűjtés, újrahasznosítás e./ Környezetvédelem − természetvédelmi területek gondozása − csatornázás, csatornatisztítás − minőségi standardok betartásának monitorozása − energia-megtakarító eljárások elterjesztése, különösen a háztartások körében.

Ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztése mindenesetre két szempontból ígéretes: − egyfelől jobb életfeltételeket kínál a háztartásoknak, − másfelől ösztönzi és bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket, mert olyan fogyasztó-közeli, helyhez és időhöz kötött tevékenységekről van itt szó, amelyek a nemzetközi piacba nem integrálhatók, s így védettek a – nemzeti munkahelyeket veszélyeztető nemzetközi – konkurenciától. A szociális gazdaság foglalkoztatási szerepéről keveset tudunk, és régi is az adatunk: az ezredforduló környékén közel 9 millió teljes munkaidőre átszámított állást regisztráltak ebben a szektorban, ami a foglalkoztatottak mintegy 8%-ának felelt meg. Ez az adat az Európai Unió 15 „régi” tagállamára vonatkozott.

A szociális gazdaságot általában az új és innovatív megoldások megvalósításának igénye fejleszti saját tevékenységi területükön (legyen az társadalmi, gazdasági vagy környezeti jellegű) illetve tagjaik és ügyfeleik olyan igényeinek sikeres kielégítése vezérli, amelyeket a magán- és a közszféra egyaránt elégtelenül, vagy egyáltalán nem kezel.

 

Közösségi, társadalmi szerepvállalás

A sikeres szociális gazdasági szervezetek jelentős szerepet játszhatnak sok kulcsfontosságú kormányzati cél megvalósulásának elősegítésében azáltal, hogy:

  • elősegítik a termelékenység és a versenyképesség növelését;
  • közreműködnek a szociálisan befogadó gazdaság kialakításában;
  • lehetővé teszik az egyének és közösségek számára, hogy az arra fordított figyelemmel szűkebb környezetükért dolgozzanak;
  • a közszolgáltatások nyújtásának új módjait megmutatják meg; és
  • elősegítik egy befogadó társadalom és egy aktív lakosság kialakulását.

 

 

Forrás:

www.wikipedia.hu

www.tudasklaszter.hu